Zöld - Olajzöld

Ez most a zöldeknek nem a hűűű de szeretem részéről fog szólni.
Szóval aki azt hiszi, hogy most a zöld szabadság s főleg szívcsakrás határtalan, felülmúlhatatlan, mindetis átölelő szeretet aspektusairól fog olvasni, ő most csalódni fog.
De hát ilyen az élet és a dualitás.

Már egy ideje dolgozom a színekkel.
Ők lettek számomra egy elsődleges rendszer.
Tű pontosan megmutatják, hogy mi zajlik bennem akár mentális, érzelmi, ill. tudati téren.
De akárki másban is.

Viszont ennyi eltelt idő után (hm.. vicces időről írni pont ennél a színnél) sem értettem, hogyan kapcsolódik a zöld és egyes árnyalataihoz a düh (egyes források szerint), mikor ez vörös energia.

Csodálatos, ahogy a színek szépen kibontják és megnyilvánítják magukat.
Mindig mindent akkor, mikor eljött annak az ideje.

Most eljött a zöld és olajzöld ideje.
Ennél közelebbről vagy mondhatni mélyebbről nem is tapasztalhatnám azt a pólusát, amit eddig nem értettem.

Hát jelentem valóban mérhetetlen düh van a zöld és egyes árnyalataiban, jobban mondva nem is benne, mert az valóban vörös minőség és komplementereként jogosan nyilvánul meg.
A zöldben van mind az, ami táptalajt ad a vörös harag, düh és egyéb agresszív energiáinak.
És hogy mik is ezek?
Tehetetlenség, irigység, rosszindulat, keserűség, önzés, gyűlölet, méreg, árulás, becsapottság, sértettség,
frusztráció, (szív)fájdalom, szenvedés, kín.
Ez mind gyökere és táptalaja az ölni és pusztítani képes indulatoknak, végtelen dühnek, agressziónak.

Valljuk be a fentiek nem éppen happy érzések.
Társadalmunkban sem úgy lettünk nevelve és szocializálva, hogy a fenti érzéseinket szabad legyen kimutatni, kifejezni.
Ezért azokat egyre inkább jó mélyre lenyomjuk. Nem akarunk velük szembesülni.
Pfuuuuujjjj!!! Nehogymár… Én dühös?! Én haragos?!
Ugyan már, neeeeeeeeeeeemmmm!
Istenem, hányszor hallottam ezt üléseken és oktatásokon.
Szépen csak tömjük lefele, míg egyszer már nincs mit hova és akkor
A.) kifakad, mint egy vulkán és pusztít, nem ismerve sem Istent, sem embert.
B.) saját magunkat mérgezzük és pusztítjuk és válunk így önpusztítóvá.
C.) a+b együtt.

A negatív zöld az önmaga elfojtásának, a teljességében élt élet elutasításának a színe.

Mivel a zöld a harmónia és a kiegyenlítődés színe, igazából ez az egész teljesen rendben van.
Mert ahol fény van, ott árnyék is van.
Ahol élet, ott halál.
A zöld gyógyító. Nem véletlen használják az egészségügyben is.
Ha csak egy picit belegondolunk, egy (fekélyes) seb sem tud addig begyógyulni, míg ki nem tisztítják.
Csak úgy kerülhet a mérleg két serpenyője egyensúlyi helyzetbe, ha mind két oldal bennünk rendben van.

Szóval jaaaahhh!

Azt hiszem már értem a zöldnél miért mondják, hogy „zöldszemű szörny”.
Mert tényleg egy démon.
Az Én saját démonom.
És nem, nem más érte a felelős. Csak egyes egyedül Én.
Nem anya, apa, tesó és a generáció 7-íziglen tagjai.
Még akkor sem ők, ha van olyan sztori mögötte, ami valóban oda kapcsolódik.
Nem! Ez egyedül az én életem, történetem. A többi meg az ok-okozat törvényszerűsége.
Az én érzéseim, az én bögyömben (bugyromban).
Ezáltal Én teremtettem.
Rajtam áll, hogy mit kezdek a démonommal.
Tovább tartom tömlöcben és hagyom, hogy ő öljön meg engem vagy szembe nézek vele és…
Nem, nem megölöm. Ez merőben téves nézet.
Megismerem, hisz ő bennem él.
Ő az én részem, ő is én vagyok, amit valahol, valamikor megtagadtam magamban és most kéri vissza az őt megillető helyét.

Szóval jó móka a színekkel dolgozni!
Haláli jó! 😃
Ez is (olaj)zöld. Már, mint az irónia meg a halál is, ha már itt tartunk. 😃

Egyébként tényleg jó! Imádom őket! ❤️💚

És persze még mielőtt mindenki zöld, olajzöld és árnyalatai utálatba fogna a fentiek miatt.
Természetesen van rengeteg sok jó, pozitív oldala is.
Illetve kell, hogy legyen.
Azszem.
Valami.
Pici.
Hm... 🤔😅
Na jó, ez is a poén része. 😄😄😄😄😄
Mondom én, hogy beütött az olajzöld. 🤪😄🤣

Csak fordítsátok át a fent leírtakat mind pozitív aspektusba és már meg is kaptátok a választ. 😉

„ Zöld?....” 😄

Bocsi a sz@r poénokért. 😃

M.