Mocha Mousse – „A kapcsolat, a kényelem és a harmónia globális hangulatának megörökítése”
Minden évben a Pantone intézet meghatározza az év színét.
2025-ben ez a Mocha Mousse egy lágy barna árnyalat.
A színt már 2024 decemberében kihirdették, de őszintén megmondva eddig csak kerülgettem,
hogy írjak róla. Ez a barna árnyalat nem tett túl motiválttá. 😃
Mint ahogy tavaly is írtam, az intézet által meghatározott szín, mindig valaminek mentén történik,
soha nem légből kapott.
Üzenete van nem csak divat szinten, hanem világ szinten.
Ez egy tavalyi cikk arról, hogy hogyan történik az év színének kiválasztása:
https://www.pantone.com/articles/color-of-the-year/choosing-the-pantone-color-of-the-year
Így ír az év színéről Leatrice Eiseman - A Pantone Color Institute ügyvezető igazgatója:
A 2025-ös Pantone Év Színe pályázaton egy lágy barna árnyalatot keresünk, amelynek eredendő gazdagsága, érzékszervi és megnyugtató melegsége tovább nyúlik kényelmünk iránti vágyunkban, valamint az egyszerű örömök megengedésében, amelyeket megajándékozhatunk és megoszthatunk másokkal.
A mindennapi örömök iránti vágyunkra alapozva a PANTONE 17-1230 Mocha Mousse az átgondolt kényeztetés szintjét fejezi ki. A kifinomult és buja, ugyanakkor szerény klasszikus PANTONE 17-1230 Mocha Mousse a barnákról alkotott felfogásunkat kiterjeszti az alázatostól és a megalapozottságtól a törekvés és a luxus felé.
Térjünk is át arra, hogy mit mond nekem a Mocha Mousse barnája.
Fentebb már írtam, hogy nem tett túl motiválttá.
Ennek az az oka, hogy mikor először megláttam a kehelyben lévő mousse krémes illusztrációt,
akkor az első két gondolatom a következő volt:
1. egy kupac sz@r, illetve a facebook kaki emojija, 💩😅🤣
2. egy kehely olvadt csoki fagyi.
Most már értitek miért kezdtem nehezen neki ennek a szösszenetnek. 😄
Hogyan írjak valamiről, ami elsőre egy kupac kakit juttat eszembe?! 💩😅🤣
Na de egy kis több komolysággal…
Lássuk a (Barna)medvét. 😄
Elsőre ez a barna árnyalat, lágy, finom krémes.
A kávé, illetve egy habos latte vagy capuccino édeskés illata kuszik be finoman (kávét szeretők előnyben).
Már érzem az ellenállásomat mert bármilyen finom és krémesen édes én baromira nem szeretem a kávét. 😅😃
Na mindegy, megyünk avval ami jön.
Lágy, puha, meleg takaró, óv és véd.
A meleg otthon képe és érzése.
Van benne táplálás, mint anya a gyermekét vagy a föld ahogy a belőle kihajtó növényt táplálja, neveli.
De nem biztos, hogy ereszti.
Van benne egy hajlam arra, hogy benntartson. Nem enged önállónak lenni.
Minek mennél, hisz jó itt neked. Miért szeretnél ennél többet?!
Megvan mindened, kényelem, enni, inni stb… A tipikus infantilis szülő-gyermek kapcsolódás.
Aztán…
Benne van az önszeretet, önelfogadás és az elég jó vagyok kérdései.
A barnák nem szeretik megmutatni magukat és én érzem ezt ebben a színárnyalatban is.
Ott van, de rejtőzik, elbújik, beleolvad a környezetébe, nem mutatja meg magát és a kvalitását.
Ha irányít akkor azt háttérből teszi. Jól gondolkodik és bármit rálehet bízni.
Ez a barna nem egy kőkemény minőség, inkább csak érdes (a puha ellentéte).
Olyan szép és kellemes, de tucat érzést kelt elsőre.
A Luxus, amit írtak nekem nem jön át. Inkább egy fajta nemesség vagy nemes egyszerűség.
Ha divat irányba megyünk akkor ez az old money style, ami eszembe jut.
Ez az irányzat pont ilyen. Nem hivalkodó, egyszerű, letisztult, de stílusos és olyan nemes.
Lehet ez kicsit ellentmond a tucatnak, de hát minden éremnek két oldala van.
Ésssss… Mivel az elején írtam az édes kávés és tejcsokis dolgokat.
Ezért itt a végén ezt muszáj ide biggyesztenem. 😃
Nem, nem lesz olyan vicces, sőt!
Bár most eszembe jutott a hallgatók arckifejezése, mikor a képzésen ez a rész szóba jön és az annál inkább. 😄
Na szóval, mint köztudott a csokoládét boldogsághormonként is szoktuk címkézni.
Nem véletlen… Tudományos oldalába nem mennék bele az nem az én asztalom.
Azonban, mikor csokit eszünk egyfajta szeretet minőséget veszünk magunkhoz, jobban mondva pótolni akarjuk.
Gondoljunk csak bele, ha frusztráltak, stresszesek vagyunk, elveszetnek, fáradtnak érezzük magunkat sokkal inkább hajlamosak vagyunk csokihoz és édességhez nyúlni vagy csokis édességhez.
Nem beszélve az autonómia igényünkről, amit csokoládé evéskor (is) kielégítünk.
Lilian Verner Bonds Színgyógyászat című könyvében így ír erről:
A csokoládé egyik jól ismert mellékhatása az elhízás. A kövérré válás kiváló mód arra, hogy ne legyünk vonzók abban a társadalomban, amely a karcsúságért rajong. Ha nem vagyunk vonzók, ezzel módunkban áll, hogy elkerüljük a saját szexualitásunkat, amitől félünk. Más szóval, a barna csokoládé segítségével az egyén eltemeti hatalmát, amivel másokat magához vonzhat. … A kövérség félelem. A folyamatos félelem tesz valakit kövérré és gyengévé. Hiányzik életéből a határozottság. A csokoládé túlzott élvezetének másik oka az lehet, hogy életünkben nem a saját utunkat járjuk.
...
Ha csokoládét eszünk, azt tesszük, amit akarunk. Előfordulhat, hogy egyedül ilyenkor teljesülnek a vágyaink. „Szükségem van a csokoládéra, tehát megeszem. Az életemben nem kapom meg azt, amit szeretnék, így azonban hozzájutok ahhoz, amire szükségem van." Ez az oka, amiért olyan nehéz lemondani a csokoládéról vagy bármely ételről, amely táplálékként valami mást pótol.”
Így a végén bevillant valami a kakiról.
Ha már úgy is ez volt az első asszociációm.
Itt és most az élet vajon melyik területe egyenlő egy rakás lágy kakival? 💩🤔🔍😅
Azszem erre mondják azt "Mikor a Hóhért akasztják". 😂
Hát ennyit a Mocha Mousseról. 😊
Tudom nem lett Happy End a vége.
Ez van... 🤷♀️
Azért remélem van akinek így is adnak a leírtak valamit és nem csak azt, "hogy soha többé nem eszem ezek után csokit". 😅😄
A fentiektől függetlenül ér szeretni és ugyan úgy nem szeretni ezt a színt.
Mindenki érezzen bele maga, hogy neki mit üzen személy szerint. 😉
Szeretettel,
Martina
