Szeresd Magad

Annyit használjuk ezt a kifejezést: Szeresd magad!
Sokszor oda mondjuk ismerősnek, barátnak jószándékból és van mikor dühös
vagy minden féle fura nem várt reakciót kapunk vissza.
Hogyan kell azt?! Na hagyjál már a bullshittel! Elegem van, nem érdekel...! - És ehhez hasonlók.
Ha belegondolunk minden reakció teljesen jogos.

Dobálózunk vele, de tudjuk, hogy a szeresd magad mit is jelent valójában?
Mit jelent magamat szeretni?
Milyen az mikor szeretem magam?
Te tudod ezt?
Bevallom én ezt a mai napig tanulom. Vállalom és nem szégyellem.

Vágyjuk a szeretetet.
Akarjuk és sóvárgunk a szeretet és az elismerés után.
Akarjuk, hogy figyeljenek és odafigyeljenek ránk.
Olyanok vagyunk, mint a kisgyermek, aki próbálja felhívni magára a figyelmet.
Vagy, mint egy farkát csóváló kiskutya, aki gombszemekkel néz a gazdájára.
Kapcsolatokba megyünk bele és maradunk benne, mert legalább mégis van valaki velünk.
Megalkudunk a „szeretetért”. Illetve annak morzsájáért, csak, hogy ne kelljen egyedül lennünk,
különben szembesülnünk kéne avval a mérhetetlen űrrel és fájdalommal, ami bennünk tátong.
Persze ennek csillapítására és további illúzióban tartásunkhoz nagyon jó eszközöket tudunk magunknak találni.
Egy másik verzió, hogy vágyunk a szeretetre, de nem kapcsolódunk, nem merünk.
A "pótszer", amiből a szeretet érzést ki szeretnénk nyerni, illetve a fájdalom űrjét elfedni
ugyan úgy meg jelenik, ott lesz.
Igazából egyik verzió sem tudd jól kapcsolódni és kötődni.

Szóval vágyunk a szeretet után.
Mert a szeretet megtart.
Ugye milyen szép és velős ez a mondat?
Nekem nagyon tetszik.
A szeretet megtart!
Ergo, ha szeretem magam akkor képes vagyok magamat megtartani.
Viszont ahhoz, hogy megtartsam magam erő kell.
Itt nem a kemény erőről van szó, hanem a finom erőről.
Bennem sokáig az volt, ahhoz, hogy megtartsam magam erősnek kell lennem.
„Na majd én megmutatom, meg a nekem ne mondja meg senki, képes vagyok rá stb…” 😅😃
Na ebben aztán semmi gyengédség nincsen.
Totál ellentéte a kemény akarati energiának, amit én is tolok/ toltam(?). 😄

A következő gondolat, ami megjelent bennem, ahogy ezeket futtattam magamba az együttérzés.
Tudok én magammal együtt érezni?
Hogyan kell azt?
Mit is jelen igazán együtt érezni?
Azt már tudom, nem azt, hogy a másik fájdalmát, cuccát magamra rántom. Mert az nem együttérzés.
Most az a kép jelenik meg bennem evvel kapcsolatban mikor a kisgyermek a felnőt mellkasára
vagy ölébe hajtja a fejét.
Nincsenek szavak, csak a szeretetteljes jelenlét és elfogadás.
Azt hiszem ennél több nem is kell.
Képes vagyok én erre? Tudok a belső kicsi én felé így fordulni?
Vagy csak „nézek rá, mint borjú az újkapura”, hogy mit akar tőlem?!
Nem egyszerű, ha a bezárt, megkeményedett szív találkozik a törődésre vágyó gyermekkel.

És itt meg is érkeztünk.
Ahhoz, hogy magunkat szeressük a belső gyermek a kulcs.
Az a gyermek, aki voltunk.
Annak minden öröme, sérelme, vesztesége, amit átéltélt gyermekkorában.
A szülőkkel való kapcsolatunk, konfliktusaink.
Sokan nem mernek haragudni a szülőjükre.
Úr Isten, hát azt nem szabad! Nem tehetem meg stb….😱😦
De igen. Szabad és lehet.
A tagadásban nincs gyógyulás.
A gyógyuláshoz fel kell vállalni a fájdalmat, dühöt, haragot és mindent, ami ehhez kapcsolódik.
Hát ez van... Vagy azt is mondhatnám "ilyen ez a pop szakma".

Mikor ez a részünk rendbe kerül bennünk, akkor nem csak egy elfogadás születik meg.
De képessé válunk arra, hogy mi legyünk saját magunk szülője.
Mi tartjuk meg a bennünk élő kicsit.
Mi adjuk saját magunknak a biztonságot a szeretetet.
Mi leszünk saját magunk legnagyobb támasza, támogatója.
Mindez viszont nem magányos.
Nem! Ebben erő van.
Nagyon finom, gyengéd, de erős és határozott erő! Szeretet és elfogadás.
Itt már nincs magány. Még ha egyedül is vagy éppen, az nem magány az nem üres.
Hisz ott vagy magadnak. És ott vagy az egész világnak és az egész világ neked.
Igazából a világ te magad vagy/leszel.
Itt már nem kell más szeretete és elfogadása, hogy jól legyél.
Mert éled azt, hogy úgy vagyok jó ahogy vagyok!
Itt színekben megjelenik bennem ahogy a zöld bezártságából a tágasságába érkezünk.
A nyílt tér amiben az lehetek aki és ami vagyok!
Itt bejön nekem az Aura-Soma Tarot Császárnő (B 81) lapjának visszaútja a rózsaszínen-rózsaszín.
Képe a világfelet lévő, azt lényével körbe ölelő és gyermekét átölelő édesanya.
De a Világ visszaút lapját (B 99) is, ami rózsaszínen-halványolajzöld, érzésben ő nagyon ott van.
A Tarot kártyán Czadkiel arkangyal átöleli és megtartja az egész világot.

Megerősítéseik:
B81: „Miként elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok, szélesebb perspektívát találok."
B99: „Ebben a pillanatban szabad vagyok."

És ha már szülő.
A szülő nem csak szeret és megtart.
A szülő határt szab és megkövetel dolgokat.
Mindezt a legnagyobb szeretettel, odafigyeléssel.
Figyelve mikor mire van szükség, minek van helye és ideje.
Így tanulunk meg mi is határt szabni ott ahol kell.
Nemet mondani ott ahol máskor igent mondtunk.
Megtanít tisztelni magunkat, ezáltal másokat is.
Megtanít felelősséget vállalni.
Ez a kulcs a függetlenséghez a felnőttséghez és önmagunk (teljes)elfogadásához.

Így a végére ahogy írom a sorokat még 2 Aura-Soma üveg megjelenik bennem.
A B55-ös Krisztus palack, mely a vörösön-tiszta.
És a B11-es Esszénus üveg, rózsaszínen-tiszta. Ez a Tarot Erő lapja is. 😉

Cím szavakban:
Őszinteség, tisztaság, határozottság, erő, megtartás, szigor, fegyelem, felelősség, elfogadás,
együttérzés, puhaság, lágyság, szeretet…

Megerősítéseik:
B55: „Ráébredek a szeretetre a testemben."
B11: „Olyannak szeretem magam, amilyen vagyok."

A végére azért a színek is beköszöntek. 😃

Ennyit a mai eszmefuttatásomból.

Szépeket és Színeseket mindenkinek!
Martina