A Bolond elindul - Aura-Soma B0

Már egy ideje érzem, hogy újra írnom kell a színekről.

Több lehetséges befutóból végül úgy döntöttem, egy kombinációt veszek elő, csak ahogy szoktam,
olyan Martinásan.
Ez a kombó az Aura-Soma B0-s palackja, a mélymagentán királykék.
A Tarot-ban a Bolond lapjához kapcsolódik.
Az elmúlt időszak nagyon mély és meghatározó volt számomra.
Volt álmom is, ahol egyértelműen a Tarot Bolond lapjának szimbolikái jelentek meg.
Ezért is esett a választásom most erre.

Nézzük hát…

Nem egy könnyű, illetve könnyed színkombináció, ez már ránézésre is átjön.
Érzésre még inkább.
Itt jegyezném meg, ha neked, olvasó, nem érződik nehéznek, vagy teljesen mást tapasztalsz,
akkor az (is) rendben van. Hiszen a színek nekem most lehet, más oldalukat mutatják meg, mint neked.

A két legsötétebb árnyalata a színkörnek a királykék és a mélymagenta.
A mélymagenta az Aura-Soma feketéje.
Az éj sötétségének, a végtelenségének két színe találkozik ebben a palackban.
Egyszerre van benne jelen a határtalanság, a mélység, illetve a teljesség.
A mélység két aspektusban is megmutatkozik benne.
Egyrészt a lefelé, mint pl. az óceán legmélyebb pontja felé húzó mélység, tehát egy fizikai mélység.
Másodsorban pedig a végtelen űr, vagy akár a fekete lyukak misztikus, mindent elnyelő mélysége.
Ami (számomra) a nem fizikai teret szimbolizálja, illetve jeleníti meg.

Határtalanság, hiszen nincs kezdete sem vége.
Határtalan, mint az óceánok végelláthatatlannak tűnő terjedelme, de leginkább a világűr, a mindenség végeláthatatlansága, tágassága, beláthatatlansága. De ha nincs kezdete és vége, hogyan lehet célba érni vagy szabadulni belőle? - Vetődik/vetődhet fel a kérdés. A határtalan térben való sodródás. Mikor nem tudjuk, mik és kik vagyunk, honnan jöttünk és mit akarunk, nem irányítunk, csak vagyunk.
Sodródunk éveken, egy életen vagy akár életeken át (céltalanul).
Olyan jó, hogy fentebb a beláthatatlanság idekívánkozott, ezt viszont később bontom ki.

Mélység, ami beszippant, magában tart, bent tart. Egy inkubátor.
Egyszerre meleg, mint egy bársonyos takaró, és egyszerre rideg és hideg, szigorú, kemény és merev, lágy, tápláló, gondoskodó, békét és megnyugvást hozó és adó, együttérző.
Itt az együttérző margójára, nem olyan és nem is lesz soha olyan pihe-puha, mint egy rózsaszín.
De nem is ez a dolga. Azonban valóban kapcsolódik a rózsaszínhez, ez az együttérzés egy másabb és magasabb aspektusa, amihez a kulcs a királykékben van.
Ez a színpár táplál, mert mindennel ellát, amire szükséged van az induláshoz.
Ahogy a földben a mag is mindent megkap a csírázáshoz. (De hol a fény ehhez a folyamathoz? – Ezzel visszakanyarodunk az előző szakaszban leírt eszmefuttatáshoz.)
Mindkét színben nagyon benne van a ragaszkodás. Ragaszkodik, kapaszkodik, nem enged.
Ott a keménység, a kontroll, a felügyelet, a hatalomvágy. De e mögött mind a félelem lapul meg.
A hit és belső biztonság hiánya. Őrült tiltakozás és kétségbeesés, hogy engedjenek ki.
De ahhoz hit kell, erő, bátorság, kitartás, szembenézés és egy „kis” halál, ugrás az ismeretlenbe.
Ez szintén mind ott van ebben a két színben. Ennél nagyobb hit talán csak a tisztában és ragyogásban van, viszont az más aspektus megint. Na, szóval a hit ott van a királykékben és a magentában egyaránt.
Persze, mint mindennek, ennek is két oldala van. Mert ha nem hisz (égi), akkor borzalmasan leagyalja, túlgondolja és racionalizálja a dolgokat. Úgy is mondhatnám, csak azt hiszi el, amit fizikális szemével lát.

Lát!
Na ez is tök jó, hogy ide jött.
Miért?
Mert mindkét színminőségben ez benne van, hogy lát, hall és érez. Tisztán mindent.
Nem csak azt, ami a fizikaiban van, hanem azon túl is. A fizikait csak egyszerűen, úgy ahogy van.
Az azon túlit meg, mint egy ultra széleslátó/hatókörű távcső, antenna stb. lehozza.
Az is előfordulhat, hogy ezt az ilyen érzékelés tulajdonosa nem is tudja. Nem foglalkozik vele, csak van, és mindennapjait áthatja a szinkronicitások és megérzések sokasága, amikre hallgat.
Együtt rezdül és mozdul az univerzummal. Rossz esetben nem, mert leagyalja vagy kételkedik benne.
Ha szorong és lezárja magát, szintén nem tud ez jól működni, megnyilvánulni.

Egyszerre van benne jelen az egység és szétszórtság.

Egység – és itt elérkeztünk a fentebb említett teljesség aspektusához – hisz maga a Teremtés bölcsője, kelyhe, mélysége a mélymagenta. Az a tér, ahol minden EGY.
Ahol, illetve ahonnan minden és mindenki megszületik. És ahova egyszer minden és mindenki visszatér.
Vagy írhatnám úgy is, hogy haza-tér.
Itt bejön a 0 is, hisz ez a B0-ás palack. A nulla a számok dimenziójában a minden és a semmi.
A végtelen lehetőségek halmaza, szimbóluma. Szintén benne van a kezdet és a vég, alfa és omega.
A kezdetekhez vagy inkább eredethez való visszatérés, hogy aztán valami új tudjon megszületni, elkezdődni (ez a ragyogás és a tiszta, azaz a fehér minősége lesz majd).

A szétszórtság, mikor gondolatban vagy ábrándokban valaki szanaszét van, ilyenkor azt is szoktuk mondani, hogy nincs jelen, el van a maga kis (zárt) világában.
Más aspektusból, mikor szétesik az Egész, rész-egésszé. És a rész azt hiszi, úgy éli meg (hisz ráül a felejtés leple – a kékben ott van Maya fátyla is), hogy elhagyták, eldobták, kiszakadt valahonnan, és az nagyon fáj (és akkor még nagyon finoman és szofisztikáltan fejeztem ki magam).
Ezt mélységes bánat és szomorúság kíséri, ami elmehet nagyon mély kilátástalanság és depresszióig is.
Saját szóhasználatomban én ezt szoktam ősfájdalomnak nevezni.
A magenta (nem tudatosan) de emlékszik erre az egységre.
Ezért van benne baromi nagy elvágyódás és folytonos keresés, hisz vissza, illetve haza vágyik.

Maya (Maja)A hindu vallás filozófiájában:
a világmindenség ősszülőanyja,
az érzékszervek előtt megjelenő csábkép.
Világillúzió.
Buddha anyja.
Káprázat, megtévesztő képzetek örvénylése.
Fátyol, amely elrejti a valóságot.
Siva lényének másik pólusa, női fele, felesége.
Világanya, anyaistennő.

Hm… milyen kedves.
Az Ősszülőanya, aki megtéveszt minket, csupa „szeretetből”. :/
Azt hiszem, erre szokták azt mondani, hogy „minek nekem ellenség?!” :D
Ennyit a magenta poláris olajzöld szarkazmusáról. :D

Visszatérve…
Maya, mint Ősszülőanya, Világanya, Anyaistennő.

Érzékszervek előtt megjelenő csábkép, világillúzió, káprázat, megtévesztő képzetek örvénylése.
Fátyol, amely elrejti a valóságot. – Itt térnék most vissza a beláthatatlanságra, amit ígértem, hogy majd kibontom.

A királykékre szoktuk mondani, hogy a belátás színe.
Benne van meg az a képesség, hogy segítse a szembenézést a félelmeinkkel, fájdalmainkkal, illúzióinkkal.
Segít meglátni a valódit, az igazat.
Láthatóvá teszi a láthatatlant, a titkokat.
Fellebbenti a fátylat.
Mint ahogy a telihold fénye beragyogja az éjjeli sötétséget.
Nem engedi, hogy összeroppanjunk mindattól, amit megláttat, mert erőt, tartást, hitet, biztonságot és bátorságot ad. Az elején feltettem azt a kérdést, hogy ha határtalan és nincs kezdete és vége, hogyan lehet szabadulni belőle? De az is egy jó kérdés, hogy hogyan lehet célba érni?
Úgy, hogy megállunk. Úgy, hogy nem akarjuk a szabadulást. Letesszük a kardunkat, nem harcolunk tovább, megadjuk magunkat. Nem sodródunk, kapálózunk.
Nem kergetjük a hiú ábrándokat.
Megállunk és befelé figyelünk.
Bent keressük meg a válaszainkat önmagunkban.
Befelé mélyülünk.
Belemélyülünk a térbe, a csendbe.
A csendbe, melyben ott van a Minden. És a Mindenben ott van a Rend, a Fény és Szeretet.

Fény! Szintén fentebbről a kérdés, ha a földben ott a mag, akkor hol a fény ehhez a folyamathoz?
Ez paradox. Mert a Csend, a Minden (vagy akárhogy is nevezzük) szüli meg a Fényt.
Azonban nincs fény belátás, szembenézés nélkül.

A királykék komplementere az arany. Az aranyra, mondjuk, hogy a kikristályosodott fény maga.
Az arany kialakulása és megmunkálása egy hosszadalmas folyamat.
Színterápiában erre úgy tekintünk, mint egy belső alkímiai munkára.

De továbbmegyek a mélymagentához. A magenta komplementere ugyan az olajzöld, de itt a mélymagenta, mint egy „fekete” minőség van jelen. A fekete ellentétpárjaként viszont a fényt, a ragyogást, a fehéret társítjuk.
Ehhez kapcsolódó szimbolika, ami eszembe jut: a gyémánt kialakulása.
Ebben a folyamatban a szén (pontos meghatározás szerint magas szénatom-tartalmú anyag) a föld mélyében, rendkívül magas hő és nyomás hatására gyémánttá kristályosodik, vagyis „fénnyé” válik.
Van egy gyűjtemény, amely Buddha tanításait tartalmazza, ennek a címe Gyémánt szútra.
A cím szimbolikusan egy gyémántpengére vonatkozik, ami átvágja a hétköznapok illúzióját, megvilágítva az igazat és az örökkévalót. Itt meg is érkeztünk megint az illúziók és a fátyol fellebbentésének analógiájához.

Gyönyörűen mutatja mind az arany és a gyémánt szibóluma, hogy nekünk kell saját magunk Fényévé,
Napjává válnunk. Így fog a bennünk lévő mag növekedésnek indulni és kiteljesedni.
Ebben a folyamatban a megértés és a tapasztalat eggyé válik.
Ahogy te is eggyé válsz azzal a térrel, ahol nincs élet sem halál.
Megérted, hogy minden Egy-ként létezik, és a különválasztottság, lehasítottság sincsen.
Az egység kivetése nem létezik. Az elkülönültség is csak részben igaz, hisz minden emberben ott van az Igaz. Ugyanakkor minden lény önállóan igaz az Igazban. Nincs két ugyanolyan, de mégis ugyanabból van, önálló, autonóm akarattal a fizikaiban.

Az arany kifejezi azt, ami túlmutat az időn.
Az arany az örökkévalóság.
Az arany azt jelenti: „Én vagyok."

Az Arany a felébredést jelzi. De ehhez hosszú utat kell bejárni.

B0-ás palack az Aura-Soma Tarotban a Bolond lapja. A Bolond, mely bejárja az utat, a stációkat.
Hogy aztán a B22-es palacknál (Bolond visszaútja) új szintre szülessen meg.
És direkt írom, hogy születik, mert ez a palack az újjászületés üvege nevet viseli az Aura-Soma rendszerében.
Ez a rózsaszínen sárga, összerázva egy halvány korall árnyalatot ad, mely az arany magasabb aspektusa: a szeretet, az együttérzés bölcsessége.

Szeretettel,
Martina