Pünkösd vol.2

Az alábbi gondolat foszlányt Pünkösddel kapcsolatban tavaly írtam.

https://patakimartina.hu/blog/punkosd-az-ujjaszuletes-unnepe

Idén is ugyanezek a színek amik megjelentek bennem az ünnephez kapcsolódóan.
Idén is látom magam előtt a ragyogó, csillámló, aranysárga és rózsaszín kombinációját,
illetve a halvány lila színt betársulva.
Tavaly csak pár gondolat erejéig írtam a liláról, idén kitérnék kicsit jobban rá.

Ezt a halvány lilát szokták Ibolya lángnak is nevezni, de van ezenkívül még több is amivel illetni szokták.
Ilyen például: a Szent Lélek energiája, a Kegyelem lángja és a Megbocsátás lángja.

Ezt írtam róla egy éve: „Az ibolya láng ereje, mely átalakít a mágikus tüze által.
Letisztít és feleléget mindent, mi már idejét múlt és nem szolgál minket.
Ő nagy tisztító, átalakító, karma oldó.
Úgy képzeld el, mint mikor a kígyó ki levedli bőrét vagy mintha egy elrongyosodott ruhát vennének le rólad.”    

Igazából, tömören benne is van minden ebben a 4 mondatban.
Most viszont érzem a késztetést, hogy kibontsam.
Lássuk hát...

Látom magam előtt a színt, ahogy áramlik az aranyló rózsaszín hátterében, illetve vele együttesen.
Érzetre idén erőteljesebben van jelen.
Finom, tiszta, halvány, áttetsző, éterikus minőség.
Benne is van most egy kis ragyogás.
Illatban a levendula mely megjelenik nekem.
A levendula illata összeköti a múltat és jelent (és meg merem kockáztatni, hogy egy ponton a jövőt) úgy, hogy közben kijózanít és behoz középre.

A szín érzetre:
Lágy, selymes, hideg, hűsítő, de nem rideg,
Van benne egy (távolság)tartás, nem elutasítás, ez egyfajta nemesség.
Ott van mikor kell, mikor szükség van rá, vígaszt nyújt és gyógyulást.
Számíthatsz rá, de ha befejezte dolgát tovább áll.
Van benne egy szigorú szeretetteli kedvesség és egyszerre egy játékos könnyedség is.
Egy takaró, palást, lepel mely nehéz időkben betakar.
Vígaszt, óvást és erőt, majd tartást ad míg kell és szükség van rá.
Egy lágy, finom selyemkendő, mely érinti bőrömet és felszárítja a könnyeket.
Vagy ha kell ép kihozza. Sírd ki, amit ki kell, könnyülj, hogy a fájdalom, a csalódottság, a gyász, a teher neheze leomoljon. Leomoljon, mint a Tarot 16-os lapján a Torony.
Hagyd, hogy minden összedőljön, a kupola s az egész torony porba hulljon.
Mert csak innen lehet újat építeni. Ha már nincs vállat, szívet nyomasztó fájdalom és teher.
Egy tálca, egy kéz mely kéri, ad át mi nem a tiéd. A saját terhet éppen elég.
Egy nagy láng, egy máglya, melynek közepén állva élve elég, elporlad a régi én.
Enélkül nem lehet, el kell égnie, minek el kell. Az új köntöst csak tiszta, meztelen testre veheted fel.
(Bár igazából egy ponton már az sincs. Nincs köntös, nincs Semmi. Ez lehet St. Germain titkos örök élet elixírje.)

A maszkokat is elkell engedned. Egy álarcosbál az egész élet. De ki vagy Te?
Ki vagy Te a maszkok, álarcok és maskarák mögött?
Ki mondja azt, hogy Én? Ki az az Én? Honnan jön?
(Bekúszik a Tiszta és a Ragyogás minősége is. Ennél az áttetsző, fénnyel telített lilánál ez teljesen normális.)

Ragyogás, csillogás – na ő az, amihez színt nem igazán lehet kölcsönözni, hisz annyira megfoghatatlan – ahhh… egyszerűen csak olyan JÓ és Felemelő.

És ha lila, akkor a Hit is megjelenik.
A Hit, hogy van egy Rend, egy Rendszer, egy Magasabb és Magasztosabb báminél mi felfogható.
Hogy van Hova és Haza. Ami teljesen más, mint amit gondolunk és hiszünk róla.
A Hit abban, hogy tudom hogyan (még ha racionálisan nem is). A Bizonyosság a megfoghatatlanban. Mikor nincs magyarázat, szó, csak egy belső érzés, érzet, mely tudod, hogy elvezet a Nagy Egészbe.
Mikor teszed, amit tenned kell, még akkor is, ha nem érted és lehet (az elején vagy akár közben többször) nem is akarod, de egy hang egy érzés (melyet nem tudsz megmagyarázni) vezet, terel és tenned, csinálnod, menned kell tovább előre, még ha nem is látod, hogy hol is van az előre pontosan, mert csak lépésenként sejlik fel valami új folyamatosan.
Mikor ugyanannyira állsz ellen, esetleg félsz, mint amennyire vonz, ugyanakkor minden lényeddel érteni és élni akarod.
És igazából ezek is csak betűk és szavak. Mert az Igaz HIT azt érzem megfoghatatlan, egyszerűen csak VAN.
És ha ezt "az egyszerűen csak VAN" érzést akarom színhez kötni, az már igazából nem is lila.
Milyen, melyik szín lenne? Ezt nyitottan hagyom mindenkinek.

Szeretettel,
Martina