Sárga – Lila komplementer pár

Aki ismeri a színeket az tudja, hogy minden színnek van egy párja a színkörön.

Ez mindig az adott színnel szemben helyezkedik el, ezeket hívjuk komplementer pároknak.

A fenti színpár esetében a sárgával szemben a lila áll.

A sárga egy elsődleges szín, míg a lila egy másodlagos mivel vörösből és kékből keveredik.

Ha jól megfigyeljük, akkor egyikből sincs a másikban. Ezért is tudják egymást „kiegészíteni”.

De miért is gondoltam, hogy írok nektek erről a színpárról?

Pár hónapja úgy döntöttem, hogy elég volt.

Azt éreztem, hogy most szembe kell néznem magammal, viszont másként, mint eddig.

A bennem munkálkodó érzésekkel, mintákkal, amik vissza-vissza térnek és túlzottan bekorlátoznak engem, illetve az életemet.

Észrevettem magamon azóta, hogy a lila, különösen az ibolya árnyalata kúszik be, illetve vissza a mindennapjaimba.

Jól esett hordani a lila pulcsikat, lila karkötőt, fülbevalót.

Itt már kezdtem gyanakodni, hogy ez nem véletlen, csak figyeltem a színeket körülöttem.

Aztán szépen megérkezett a sárga is.

Kis cuki, csak bekúsztál, már vártam rád - gondoltam magamban.

Imádom őt is, olyan vidám. De mi más lenne, hisz sárga.

De mit is mutat ez a két szín?

Nem csak nekem, hanem úgy álltalában.

A sárga és a lila kontrasztja a legnagyobb a színkörön.

Szimbolikában a fény és árnyék kapcsolódik hozzá.

Szeretjük a fény részünket megélni oly annyira, hogy ami az árnyékban van hajlamosak vagyunk elnyomni. Nem akarunk róla tudomást venni. Rossznak, elfogadhatatlannak tartjuk.

Számtalanszor futok bele olyanokba, hogy már megdolgoztam, feloldottam, és olyan szép a pihe-puha, csillámpónis, mézes-mázas szeretet és ölelés stb… dolgok.

Ilyenkor már elkezdem a szemöldököm felvonni, hogy tényleg?!

Nem mintha ez lehetettlen lenne, de na…

Visszatérve, a bibi, amiket egy színezés során vagy beszélgetéskor egy adott színnel kapcsolatban megemlítenek vagy amit a szín üzen az adott pozícióban, az nem teljesen az, amit ő bele lát. Persze az is ott van, hisz magas minőségben még akár lehet is minden csillámpónis. De azért valjuk be, hogy nagyon sokan nem vagyunk a megvilágosodott állapotunkban.

Na szóval a lilában ott vannak a fájdalmak, az elpalástolt düh, harag, a szomorúság, szorongás, a kőkemény illúziók és igen a spiritualitás, a hit is, illetve egy erős gyógyító, átalakító energia.

Földi (vörös) és égi (kék) keveréke.

Nagyon szép, ha ez a kék le van földelve az anyagba (vörös).

De ahhoz szembe kell néznünk avval, ami kellemetlen, avval ami az árnyékban van.

Ezek pont nem a csillámpónis feltételnélküliszeretet dolgok.

Ez nagyon kellemetlen, sőt mondhatom, hogy rohadtúl és borzalmasan az.

Sokszor érzem én is úgy, hogy hagynám az egészet a fenébe.

De pont ez a szembenézés vezet ahhoz, hogy a személyiségünk, lelkünk, szellemünk nemesedjen.

Hogy egy tudatosabb, kiegyensúlyozottabb, teljesebb, örömtelibb életet tudjunk élni itt a fizikaiban.

Kell hozzá bátorság? Ó, igen és mellette egy nagyon erős elhatározás, ami akkor is kitart és ott van, ha éppen be van borulva az ember.

A sárga adja a fényt. A fényt melyben annyira szeretünk amúgy sütkérezni.

Ő a nap, mely árnyékot vett. Mely megvilágítja azokat a részeinket, amiket nem szeretünk.

Ő az öröm, a tudatosság, a tudás (magasabb szinten bölcsesség-arany), az őszinteség, a belső értékeink. Képes velünk megláttatni, amit annyira nem szeretnénk meglátni, de azt is, amit nem vettünk eddig észre. A kilátástalan időszakokban feltölt, hogy legyen erőnk kitartani, hisz benne van az öröm. Egy kis boldogság, mint mikor tavasszal élvezed a nap melegét az arcodon.

Negatívban viszont kemény, okoskodó és ő jobban tudja, hagyja, hogy a fény elvakítsa. Félelem is jellemzi, hisz, az ismeretlen mindig félelmetes.

Az egész folyamatról Istar Istennő (vagy más néven Innana) története jut eszembe.

Aki az alvilágba leszállva 7 kapun kellett átmennie. Minden kapunál egy számára akkor még meghatározó dolgot kellett levetnie, illetve elvették tőle. Míg nem teljesen lemeztelenedett.

Nem volt már semmije, sem ékszere, palástja, koronája, ami korábbi nagyságát sugallta.

Mégis úgy éledt újjá és jött fel az alvilágból, hogy erősebb, nemesebb Istenibb volt, mint valaha. De más hasonló mitikus példát is vehetnénk.

A sárga – lila párra a színkörön rá vízszintesen (attól függ, hogy forgatjuk a színkört) van egy másik színpár, a korall-türkiz.

Az aura soma tarot kártyáknál a világos korall (vörös+narancs) a remete visszaútja, melynek üzenete:

„Látni valódi önmagunkat a tükörképen is túl. A szeretet bölcsessége. Képes a tükör mögé látni. A saját képmása mögött a gondosság, melegség és szeretet lapul. Jártassá válunk a saját igazságunkban, mely alapján megtaláljuk a boldogságot.”

Ez az a tükör, ami mögé kell néznünk. Meg kell tanulnunk meglátni igaz lényünket és elfogadni azt.

Nem, nem elengedünk, hanem fénybe emelünk és átnemesítünk.

Megbarátkozunk avval, amit elfogadhatatlannak vélünk.

Ebben segít még a türkiz. Mely az érzelmeinkhez kapcsolódik, a szív az érzelmi önkifejezésünk által segít, hogy ezen az úton haladni tudjunk (kék+zöld).

A bezártságból átvezet az áramlásba, a könnyedségbe, a játékosságba, ha engedjük, ha nem fojtjuk el.
A vándor (remete) útnak indul, mind avval amit magába emelt, Ön-Azonosan.

Enged meg magadnak, hogy megéld, meg ismerd az érzéseidet.

Kapcsolódj velük, kapcsolódj a testeddel, önmagaddal (Ön-Magod).

Merj mélyre szállni, merj szembe nézni!

Szeretettel!
Martina