Ne hidd azt, hogy legyőzhetetlen vagy!

„Nincs veszélyesebb gondolat, mint az, hogy „legyőzhetetlen vagyok”.

Az Omniverzum Szabadegyetemnél a bejárathoz közel van egy üveggömb szerű edény, váza (vagy minek nevezzem), amiben kis útravaló idézetek vannak.
Mikor bent járok a központban, mindig húzok magamnak ebből a gömbből.
Így volt ez most is, mikor a fenti idézet került a kezembe.
Ezt nem először sikerült kihúzni, már máskor is a kezem ügyébe került.
Igazából nem értettem, talán most is csak sejtem.
Sokszor csak elolvastam és percek múlva már sehol sem volt az üzenet, most azonban elkezdtem magamban forgatni, hogy mit akar ez az idézet üzenni nekem.

Az egyik meditációs gyakorlásom során jöttek ehhez meglátások.
Egy ilyen gyakorlás során az lenne a cél, hogy kiüresedjünk, de mivel nem vagyok bódhiszattva, sem olyan tapasztalt régóta gyakorló, ezért a folyton felvillanó gondolatok még sűrű vendégek.
A jó oldala, hogy ennek ellenére egész jó felismerések és meglátások tudnak megszületni, mint ahogy most is történt.

Ne hidd azt, hogy legyőzhetetlen vagy!
Hm… nem vagyok, valóban nem.
De biztos nem érzem magam annak?!
Ha már annyiszor megkaptam ezt, valahol jelen kell ennek lennie bennem.

És igen. Ha őszinte akarok lenni, akkor valóban van egy ilyen minőség, amit képes vagyok magamból elővarázsolni. Őszintén megmondva még élvezni is szoktam ezt az érzést.
Hogy miért? Azért, mert erőt ad, mérhetetlen erőt és bátorságot.
Sokszor ez a megjelenő érzés képes mély gödrökből is kiemelni.
Ilyenformán szerintem van azért ennek jó oldala is.
Elszántság, erő, bátorság, akarat, tett …
Nem olyan rossz minőségek ezek, ha jól működtetjük őket.
Azonban, ha keménységgel, egoval, felsőbbrendűség érzésével, meggondolatlansággal és az együttérzés teljes hiányával párosul úgy elég gáz és végzetes is lehet.
Egy fanatikus vezetőhöz tudnám hasonlítani vagy egy elvakult keresztes lovaghoz.

Mi van még ebben a mondatban?
Mi „kattant be/át” meditáció alatt?

„Nem vagyok legyőzhetetlen.”

Ha nem vagyok legyőzhetetlen akkor halandó vagyok és sérülékeny.
Itt ezen a ponton a sérülékenyre helyezném a hangsúlyt.
Ahhoz, hogy teljes életet éljünk, az én meglátásomban sérülékennyé kell válni.
Fel kell vállalni a tökéletlenséget, a gyengeségeinket.
Ha ezt jól csináljuk elvezet(het) az önelfogadás és önszeretethez.
Illetve meglepő módon ott lesz a legnagyobb potenciál és kincs magunkkal kapcsolatban a kezünkben, ahol leginkább páncél mögé bújtunk.
Fel kell vállalni, hogy igen is elbukhatunk, kudarcot vallhatunk, megsérülhetünk.
Ergo legyőzhetőek vagyunk.
Lesz és van, mikor el fogunk esni és ebből az esésekből kell újra és újra felállni.
Ezekből tanulunk, jó esetben bölcsülünk.
Legközelebb már talán nem botlunk el abban a kőben.
Így tudunk fejlődni. Tapasztalatok árán.

Mikor korcsolyázni tanultam, arra lettem figyelmes, hogy folyamatosan attól félek ne essek el.
És tényleg. Rá kellett jönnöm, hogy az életben is félek hibázni, nem csak a jégen.
Nem merek vágyott célt megvalósítani, mert félek, mi lesz, ha…
Ugyanakkor csak gyakorlás árán tanulhatok meg korcsolyázni, ami magával vonja az esést is.
Elég paradox, de így van ez mindenben.
Nézzünk meg egy kisgyermeket mikor tanul járni, korizni stb… benne nincs ilyen.
Esik, kel, nevet vagy sír egyet, majd köszöni szépen feláll és megy tovább.
Mert ott van benne a kíváncsiság, a nyitottság és kellő akarat is.
Mi felnőttek már nem merünk elesni. Nem merünk tévedni.
Nem merünk cselekedni, változtatni stb…
Nem merünk azok lenni, akik vagyunk vagy inkább lehetnénk.
Legyőzhetetlenek és tökéletesek akarunk lenni.
De nem lehet. Nem lehet így élni.
Ha ezt választjuk akkor félelemben, bezártságban, páncélok és hamis „én” mögött éljük le az életünket.
Örök vágyakozásban dolgok iránt, amit soha nem mertünk meglépni, megtenni, kipróbálni.
A világ is tökéletlen, dualisztikus.
Akkor én, hogy lennék már más?!

A mestert nem az különbözteti meg a tanítványtól, hogy nem mer elesni.
Hanem hogy nagyon sokszor eleset és mind annyiszor felállt.

De még egyszerűbben annyit is írhatnék, hogy a puding próbája az evés.
És igen, lesz, ami nem fog ízleni.

Nekem ezt a meglátást hozta ott, akkor magával ez a mondat.
Lehet, hogy neked mást. Az is rendben van.
Én is érzem most, hogy megtudnám más oldalról is közelíteni.
Neked mit jelent? Mire mutat ez a mondat?
Találd meg a saját válaszodat.

Szeretettel,
Martina

Kép forrása: unsplash.com