Egyszerű pillanat

Az elmúlt napokban egyik este hazafelé utaztam a metrón.

Nem volt igazán jó napom az nap.

Sőt lelkiekben nehéznek éltem meg. Igazából csak haza akartam végre érni és bevackolni.

A metrón velem szemben egy idősödő házaspár ült.
Egy idő után arra lettem figyelmes, ahogy a feleség megfáradtan a férje vállára borult és kicsit szendergett.
A hölgy férje szintén a felesége fejére hajtotta fejét. Az úr arcán mosoly ült.
Csukott szeménél szarkalábak húzódtak a derűtől mely egész arcát áthatotta.
Nagyon megható látvány volt. Bevallom meg is könnyeztem.
Az úr néha felemelte fejét és csókót adott felesége homlokára vagy kedvesen csak pár szót beszéltek egymáshoz.
Mind végig látszott, hogy mennyire szereti és rajong a feleségéért, rajonganak egymásért.
Egyszerű emberek voltak egy egyszerű pillanatban. Tele szeretettel.

Hajlamosak vagyunk a boldogságot nagy olykor katartikus eseményekben keresni.

Majd ha ez, meg az lesz akkor....
Pedig ott van a lehetőség és a pillanat az orrunk előtt csak rajtunk múlik, hogyan éljük meg, mit hozunk ki belőle.

Köszönöm és hálás vagyok, hogy a tanúja lehettem e meghitt perceknek, mert eszembe juttatta, hogy a legegyszerűbb dolgokban, pillanatokban mekkora áldás és szeretet van.

Szeretettel,
Martina