Barna az ősz és a föld színe
🍂Az ősz kezdi megmutatni igazi arcát.
A természet is elővette hol tarka, hol pedig ködös szürke kabátját.
A fák sárgában, vörösben olykor bíborban és barnában tündökölnek.
Ezek a színek azonban mást sugallnak, mint a tavaszi erőtől duzzadó sárgák és vörösek.
A tavaszi élénk színek az élet újjáéledését, frissességét, erejét hirdetik.
Míg az őszi pompa a beérést és az elmúlás időszakát.
A barna mely ilyenkor domináns előkerül a ruhatárakból is.
Sokan szeretik ősszel és télen hordani a föld színeit.
De mit is súg a barna, mihez is köthető?
🟫A barna a föld színe.
A föld, mint Anyaföld, Termőföld, Szülőföld stb…
Mind arra utalnak, hogy a termékenységgel, táplálással, védelemmel van kapcsolatban.
A barnához kötjük a magot is szimbolikusan.
A magok táplálják az állatokat, embereket.
Közvetlenül az elfogyasztásukkal vagy közvetve azáltal, hogy a magjuk a földre hullva, elásva onnan kikelve növény cseperedik belőle, mely, ha megnő szintén gyümölcsei, magvai által részt vesz majd eme körforgásban.
A föld óvja védi és táplálja a kis magocskát míg el nem jön az idő, hogy csírázzon majd a földet áttörve (megszületve) sarjhajtásból egyre inkább megerősödve szárba szökkenjen.
A föld ezután is otthont ad neki, hisz a táplálás nem áll le.
Ő marad a megtartó erő, amibe a növény gyökerei kapaszkodnak.
Bármi történik is a stabil föld megtart.
Mi történik, ha labilis a föld minősége?
Az erő, ami megtartani képes nem stabil, inkább ingoványos.
Nehéz a továbblépes vagy elsüllyedünk vagy beleragadunk, megfulladunk.
A mocsár tápanyagban gazdag élőhely, azonban sajátos élővilággal.
Itt fontos kérdés, megvan-e az egyensúly?
Vagy mint ahogy fentebb is írtam inkább fullasztó közeg, ahonnan szabadulnánk.
A föld rejti a kincseinket is.
Itt is ide vehetjük akár a magból kikelt növény példáját, hisz szépségét akkor tudja csak megmutatni, ha kikell és növekszik, virágzik stb…
De a drágakövek szimbolikáját is említhetném, melyeket Földanya rejt méhében.
Ezeket kell felhoznunk, kibányásznunk a mélyből és büszkén, alázattal, szerényen magunkon viselnünk, megmutatnunk.
